Biciklizés a Salzkammerguti tavak mentén

St Lorenz-i kempingből indultunk el az utunkra. A cél Ebensee volt, hisz másnap a fiúk az itteni felvonóval felviszik a bicikliket és utána letekernek az ott lévő dirt pályán.

Csodás kilátás nyílt a hegyekre, ahogy a bicikli úton mentünk a tó mentén. Több helyen alkalom is lett volna fürdésre, a szabad strandokon, de mi most nem éltünk ezzel a lehetőséggel.
Végig tekertünk a Mondseenél, majd áttértünk az Attersee csücskébe.

Sok versenybiciklis volt, rajtszámmal menetközben.

Az út amúgy dimbes dombos volt. Láttunk hegyeket, de szerencsére, az út nem vezetett fel rá, mint első nap. Mindig sikerült őket kikerülni. Ettől független tekertünk fel elég sokat, de utána mindig várt a jól megérdemelt jutalom, az az a lejtő.

Sok féle úton mentünk. Volt, hogy bicikli úton, néhol az autó út mellett (de nem volt nagy forgalom), egyszer egy hangulatos kis föld út ment a fenyő erdőben.

A patakból öntöttünk, finom, jég hideg vizet a termoszunkba.

Ma Geri kapott egy defektet, de a fiúk gyorsan befoltozták.

Nagyon szép, tiszta ingyenes WC-t találtunk Ebenseeben.

Kb 3 krül meg is érkeztünk Ebenseebe. Itt kemping felől érdeklődtünk. Végül egy jó kis strandot találtunk, ahol lakóautók álltak a parkolóban. Mondták, hogy 6 Euro a parkolás egy napra. Szóval ot lehet éjszakázni. A jegyet automatából lehetett megvenni. A biciklis, sátoros megoldást senki más nem csinálta, így nem igazán tudtuk mi legyen. Először azt mondták, hogy akkor nekünk ingyenes. Aztán mondta egy lakókocsis csávó, hogy ő mindjárt megy el, de még érvényes másnap délig a jegye, szóval odaadja nekünk.
Amúgy ez nem igazi kemping. De volt sok pad, egy strand is, a szokásos felfújható cuccokkal, WC (de nincs zuhanyzó) és volt egy büfé is.

Én éhes voltam, ezért el is mentem egy pizzát venni. (6,8 Euro)

Míg én ettem a többiek pihentek, illetve felállították a sátrukat. Még elég korán volt, ezért én azt beszéltem meg a többiekkel, hogy mi még ráérünk a mienkkel.

A víz itt kibírhatatlanul hideg volt. Nevettünk is, hogy mindenki csak a felfújható cuccokon van, de senki nincs a vízben. A fiúk lemártóztak, én csak térdig mentem be. Tényleg nagyon durván hideg volt.
Zolcsi közben egyedül neki állt felállítani a sátrunkat. Nem engedte, hogy segítsünk neki, mondván ő megmutatja apának, hogy egyedül is fel lehet állítani azt. Persze mi nem bántuk :)

Mikor én kikértem magamnak a pizzát, akkor meg kellett adni a nevem, hogy majd úgy szólítanak, ha kész van a kajám. A fiúk is akartak enni egy gulyás levest  (3,5 Euro kenyérrel együtt). Kitaláltuk, hogy milyen poén lenne, hogy ha a nevük helyett mondjuk azt diktálnák be, hogy BUZI, vagy BAZD+. Vagy valami hasonló csúnya szót. És akkor a nő ezt kiabálná mit se tudván a jelentéséről. xD
Aztán ezt végül nem csinálták meg. Hanem Jocit diktáltak be.

Aztán hirtelen beborult az ég, és pár perc múlva már zuhogott az eső. Persze gyorsan be a sátorba, előtte még szerencsére minden cuccunkat bedobáltuk. Mondtuk is, hogy mekkora mázli, hogy Zolcsi felállította a sátrunkat, mert mi tuti vártunk volna kb este 7ig. De akkor már zuhogott az eső, és nem úgy nézett ki, mint ami egy hamar eláll. Apa és anya sátrában esélytelen, hogy elfértünk volna, a Bence és Marci sátra pedig még kisebb. Szóval valószínűleg vagy a WCben csöveztünk volna, vagy a viharban ácsorogtunk volna órákig.

 

Itt még nem tettük át a sátrat.

Majd a blog végén teszek be videókat. Azon rajta lesz, ahogy fújja a szél s átrunkat. Nagyon durva volt.  Ugyanis a talaj nagyon kemény volt, és kb 2 cm-re szúrta be Zolcsi a cölöpöket. Meg nekünk van a legnagyobb felületű sátrunk, hisz ez 3 személyes és egy nagy előtere is van.  Meg ez a legrégebbi sátrunk, ami a vizet se bírja úgy,mint a többieké. Szóval kicsit be is ázott, de nem volt annyira vészes. A lényeg, hogy úgy fújta a sátrat, hogy féltünk, nem marad meg. Ki is mentünk mikor csillapodott az eső, és tartottuk. Póbáltuk beljebb verni a cölöpöket. Végül úgy döntöttünk áttesszük az egészet egy kicsit arébb, ahol nagyobb szélcsend van. Egy lakóautó mögé tettük a többiek segítségével. Persze közben megint rákezdett az eső és jól eláztunk. Mindenesetre mókás volt az egész. Majd a videón meglátjátok.

Szóval ezen a napon feküdtünk le a legkorábban, persze nem önszántunkból. De már 7től a sátorban csücsültünk. Ott majszoltuk el a zsemlét kolbásszal, ami még maradt.

Közben beszéltük, hogy sajnos így elázott a talaj a dirt pályán is, és nehezebb lesz lejönni nekik. Szóval már ekkor kérdésessé vált, hogy felmennek e egyáltalán másnap a fiúk.

Ma St Lorenztől Ebensee-ig 55 km-t tettünk meg.

Mondsee fürdés

Mai napra fürdés volt betervezve. Közben úgy döntöttünk, ugyan abban a kempingben töltjük az éjszakát. Így nem kell bajlódni a sátor veréssel. A kempingből a 6 km-re lévő strandra mentünk. Előtte még betértünk egy Hoffer-be reggelit venni. Vacsira direkt nem vettünk semmit, mondván visszafelé is ugyen itt megyünk el.  (ezt később jól megszívtuk)

Ezen a strandon már volt az én családom néhány éve. már akkor nagyon tetszett. Gyönyörű helyen van. A neten úgy néztem 5 Euro lesz a jegy. Marci nem is igazán akart emiatt bejönni. Mert ugye ő nem szeret fürdeni, pláne hideg vízbe. Bár a tegnapi nap élvezte a fürdést, de az nem volt elég meggyőző számára. Persze ettől független, ő is jött velünk. Akkor jött a jó hír. Diákoknak 2,5 Euro. :)Kellett mutatni igazolványt. Elég sokat bénultunk, mire mindenkiét összeszedtük. Nekem nem is volt ott. Csak a személyim. Bepróbáltuk, hátha elfogadja. nem mondtunk róla semmit. Kaptam vele kedvezményt. :)


Szóval vannak ilyen ugráló cuccok a vízen, amikre rá lehet menni. Elején azzal szórakoztunk. Volt 2 csúszda is. Meg ugró toroy. Elég magas volt, de leugrottam róla. Röpiztünk is. Egy csávót megkértünk játsszon velünk, mert nekünk nem volt labdánk. Szerintem megbánta, hogy igent mondott, mert totál bénák voltunk. xd

Kilátás a csúszdáról.

Kilátás a csúszdáról.

5,5 Euro

6-ig voltunk a strandon. Aztán irány haza, illetve  a bolt. Most jegyezze meg mindenki, hogy Ausztriában a boltok 6-kor bezárnak szombaton, vasárnap pedig ki sem nyitnak. (és Svájcban is így van. már ott is szívtunk emiatt egyszer) Szóval mindenki kivolt, hogy most mit fogunk enni. Visszamentünk a városba. Bementünk a benzinkútra. Ott vettünk kaját 10-szeres áron.

Ha már ottvoltunk megnéztük a várost is, mert nagyon szép főtere volt.

 

Apa felszakította a sebét.

Ma összesen 12 km-t tettünk meg, de előrébb nem jutottunk, hisz ugyan abba a kempingbe mentünk vissza, mint előző este.

Salzburg - Fuschlsee - St Lorenz

Én nem igazán tudom, mi történt a vonaton a mellettem lévő fülkében. Gondolom ők is aludtak még egy kicsit. Illetve anya mondta, hogy be,mentek hozzájuk rendőrök. Kértek papírokat (személyi v útlevél) Apa megmutatta neki az övét, meg az enyém is nála volt, de a többieké a bicikli táskájában maradt. Onnan meg azt elég nehézkes lett volna kibányászni. De jófejek voltak a rendőrök és mondták, hogy nem baj, majd tovább álltak.

Mikor a vonat megérkezett, gyorsan lepakoltuk a bicikliket, hisz a vonat indult tovább. Salzburg csak az egyik megállója volt a sok közül. Anyával bementem az állomáson egy turista információs pulthoz. Innen vettünk ingyen kis várostérképet. Ennek segítségével elindultunk a belvárosba.


Menet közben megálltunk egy parkban. Itt letáboroztunk egy gyors kaja elejéig. Anyáék ottmaradtak a parkban, én elmentem a fiúkkal valami kajáldát keresni. Végül csak egy kis boltra bukkantunk. (leszámítva a kis büféről az utca túloldaláról, ahova a fiúk nem akartak átmenni) A kajánk így péksüti volt és tejberizs. (direkt hoztunk otthonról kanalat, hogy ha yoghurtot veszünk a boltban). A parkban meg is ettük.

A térképre hamarosan már nem is volt szükség, hisz 4 éve már jártunk itt, így nagyjából ismerős volt a város. Emlékezetünkre hagyatkozva is könnyen tudtunk tájékozódni. Nem kellett sok idő, hogy megérkezzünk a látványosságokhoz.

Ez a rész nagyon tetszik nekem. Györnyörő virágok, fasorok, szobrok, szökőkutak és felettünk a vár.

Bence, anya, Geri, Zolcsi, apa, Marci

én, Bence, anya, Zolcsi, Geri, Marci

Tovább haladva kiértünk egy folyó partjára. Innen indult egy biciklis út, amit egy szobor is jelzett. Mielőtt tovább indultunk volna, még felfedeztük a várost.

Elég gyors városnézést csináltunk, hisz már jártunk is itt és biciklikkel nem olyan egyszerű manőverezni a turisták között. A főbb látnivalókat azért megnéztük.

Szép, hangulatos kis utcák vannak, éttermekkel és boltokkal. Emlékszem legutóbb mikor itt jártunk bementünk egy tojás boltba, ahol kézzel készített kifújt tojásokat árultak.

A városnézés után elindultunk kifelé Salzburgból. A cél Fuschlsee volt. Sokat kérdezősködtünk, hogy merre induljunk. Próbáltunk az emlékezetünkre is hagyatkozni, de sokszor eltévedtünk. Aztán végre sikerült egyenesbe jönnünk, és megtalálni az utat, ami a végállomásunkhoz vezetett. Egy biciklis nő mutatta meg nekünk. De mikor mondtuk, hogy Fuschlseebe megyünk bicajjal visszahőkölt, hogy nagyon sokat kell tekerni felfelé, mert egy dombom át kell menni. Dombon. Így mondta. Az a "domb" magasabb mint a Kékestető... Meg mutogatta, hogy autóút, és nem ártana a sisak. Nekünk nem volt, mert direkt csekkoltam neten, hogy nem kötelező, így nem büntethetnek meg. Marcinak, Gerinek volt, de ők sem vették fel.
Szóval nekiindultunk az útnak, hegynek. 30km-re volt kb a tó. Normál esetben nem megerőltető ennyit tekerni. Hegynek fel, azonban igen csak izzasztó.

Anya többször tolta. Mi előre is mentünk a fiúkkal, és időnként bevártuk őt meg apát.
Ami nagyon érdekes,  dühítő, hogy csak felfelé mentünk. Mindig vártam, hogy mikor lesz már lejtő. Hisz ha felmegyünk egy hegyre, akkor előbb-útobb lejtőnek kéne következnie. Erre nem igazán került sor.

Aztán végre megérkeztünk Hof bei Salzburg-ba. Ebben a faluban volt a szállásunk 4 éve. Itt beszabadultunk egy Hofferbe. Vettünk kaját, és a parkolóban meg is ettük.

Innen már nagyon közel volt a tó. Könnyen odataláltunk. Belépőt 6-ig kell venni, utána ingyenes. Mi 5 után értünk oda. beszéltünk a pénztárossal, aki először mondta, hogy legyen fejenként 1 Euro. Erre is húztuk a szánkat, szóval végül beengedett ingyen.


Marciról tudni kell, hogy ő sosem volt oda a vízért. Neki a 23 fokos Balaton vize hideg. Mire ő beszenvedi magát, mi már mindig jövünk ki.
Ezek a tavak, meg nem annyira melegek, mint a Balaton, hisz hegyek veszik kerül, meg magasabban is vannak. Ennek ellenére, kellemes, hűvös vize van, amit meg lehet szokni.

Le is mondtam a dologról, hogy Marci fürödjön velünk, de a nyaralás során teljesen átalakult. Valami megszálhatta, mert szó nélkül jött be a vízbe és élvezte. Sőt, volt, hogy ő invitált minket be.

Beúsztunk a stégig, ugráltunk a vízbe, aztán már szedelőzködtünk is, hisz még szállást kellett keresnünk.

A pénztáros azt mondta Mondseebe menjünk át, mert csak ott van kemping. Sokat bolyongtunk, végül nem is ott lyukadtunk ki.
Kérdezősködtünk is, kemping után. Senki nem tudott konkrétat mondani.

Nagyon szép tájon vezetett az utunk. Az az igazi osztrák táj. Hegyek, sőt még bocik is voltak. Tiszta hangulatos volt. Kellett megint felefelé tekerni, de itt végre kipróbálhattuk azt is milyen csak fékkel haladni, lefelé a lejtőn. Geri km órája 68 km/h-t mutatott lefelé. Az elég veszélyes. Én kipróbáltam az 50km/h-t, de utána 40 felé már nem engedtem magam.

Itt Geri műszere azt mutatta, hogy 1100 m-en vagyunk.

Végül St. Lorenzben akadtunk szállásra, kb 9 lehetett mikor rátaláltunk. A kempingben magyarok is dolgoztak. Ők sütötték a virsit meg kolbászt a nyárson.

Nagyon jó volt a kemping. Óriási WC és zuhanyzó fülkéje volt. A kemping közvetlen a tó mellett volt, így lehetett fürdeni is.  Mondjuk mi ezzel a lehetőséggel nem éltünk. Eredetileg csak egy éjszakát töltöttünk volna itt, de végül 2 lett belőle.

Ma 43 km-t tekertünk összesen.