Salzburg - Fuschlsee - St Lorenz

Én nem igazán tudom, mi történt a vonaton a mellettem lévő fülkében. Gondolom ők is aludtak még egy kicsit. Illetve anya mondta, hogy be,mentek hozzájuk rendőrök. Kértek papírokat (személyi v útlevél) Apa megmutatta neki az övét, meg az enyém is nála volt, de a többieké a bicikli táskájában maradt. Onnan meg azt elég nehézkes lett volna kibányászni. De jófejek voltak a rendőrök és mondták, hogy nem baj, majd tovább álltak.

Mikor a vonat megérkezett, gyorsan lepakoltuk a bicikliket, hisz a vonat indult tovább. Salzburg csak az egyik megállója volt a sok közül. Anyával bementem az állomáson egy turista információs pulthoz. Innen vettünk ingyen kis várostérképet. Ennek segítségével elindultunk a belvárosba.


Menet közben megálltunk egy parkban. Itt letáboroztunk egy gyors kaja elejéig. Anyáék ottmaradtak a parkban, én elmentem a fiúkkal valami kajáldát keresni. Végül csak egy kis boltra bukkantunk. (leszámítva a kis büféről az utca túloldaláról, ahova a fiúk nem akartak átmenni) A kajánk így péksüti volt és tejberizs. (direkt hoztunk otthonról kanalat, hogy ha yoghurtot veszünk a boltban). A parkban meg is ettük.

A térképre hamarosan már nem is volt szükség, hisz 4 éve már jártunk itt, így nagyjából ismerős volt a város. Emlékezetünkre hagyatkozva is könnyen tudtunk tájékozódni. Nem kellett sok idő, hogy megérkezzünk a látványosságokhoz.

Ez a rész nagyon tetszik nekem. Györnyörő virágok, fasorok, szobrok, szökőkutak és felettünk a vár.

Bence, anya, Geri, Zolcsi, apa, Marci

én, Bence, anya, Zolcsi, Geri, Marci

Tovább haladva kiértünk egy folyó partjára. Innen indult egy biciklis út, amit egy szobor is jelzett. Mielőtt tovább indultunk volna, még felfedeztük a várost.

Elég gyors városnézést csináltunk, hisz már jártunk is itt és biciklikkel nem olyan egyszerű manőverezni a turisták között. A főbb látnivalókat azért megnéztük.

Szép, hangulatos kis utcák vannak, éttermekkel és boltokkal. Emlékszem legutóbb mikor itt jártunk bementünk egy tojás boltba, ahol kézzel készített kifújt tojásokat árultak.

A városnézés után elindultunk kifelé Salzburgból. A cél Fuschlsee volt. Sokat kérdezősködtünk, hogy merre induljunk. Próbáltunk az emlékezetünkre is hagyatkozni, de sokszor eltévedtünk. Aztán végre sikerült egyenesbe jönnünk, és megtalálni az utat, ami a végállomásunkhoz vezetett. Egy biciklis nő mutatta meg nekünk. De mikor mondtuk, hogy Fuschlseebe megyünk bicajjal visszahőkölt, hogy nagyon sokat kell tekerni felfelé, mert egy dombom át kell menni. Dombon. Így mondta. Az a "domb" magasabb mint a Kékestető... Meg mutogatta, hogy autóút, és nem ártana a sisak. Nekünk nem volt, mert direkt csekkoltam neten, hogy nem kötelező, így nem büntethetnek meg. Marcinak, Gerinek volt, de ők sem vették fel.
Szóval nekiindultunk az útnak, hegynek. 30km-re volt kb a tó. Normál esetben nem megerőltető ennyit tekerni. Hegynek fel, azonban igen csak izzasztó.

Anya többször tolta. Mi előre is mentünk a fiúkkal, és időnként bevártuk őt meg apát.
Ami nagyon érdekes,  dühítő, hogy csak felfelé mentünk. Mindig vártam, hogy mikor lesz már lejtő. Hisz ha felmegyünk egy hegyre, akkor előbb-útobb lejtőnek kéne következnie. Erre nem igazán került sor.

Aztán végre megérkeztünk Hof bei Salzburg-ba. Ebben a faluban volt a szállásunk 4 éve. Itt beszabadultunk egy Hofferbe. Vettünk kaját, és a parkolóban meg is ettük.

Innen már nagyon közel volt a tó. Könnyen odataláltunk. Belépőt 6-ig kell venni, utána ingyenes. Mi 5 után értünk oda. beszéltünk a pénztárossal, aki először mondta, hogy legyen fejenként 1 Euro. Erre is húztuk a szánkat, szóval végül beengedett ingyen.


Marciról tudni kell, hogy ő sosem volt oda a vízért. Neki a 23 fokos Balaton vize hideg. Mire ő beszenvedi magát, mi már mindig jövünk ki.
Ezek a tavak, meg nem annyira melegek, mint a Balaton, hisz hegyek veszik kerül, meg magasabban is vannak. Ennek ellenére, kellemes, hűvös vize van, amit meg lehet szokni.

Le is mondtam a dologról, hogy Marci fürödjön velünk, de a nyaralás során teljesen átalakult. Valami megszálhatta, mert szó nélkül jött be a vízbe és élvezte. Sőt, volt, hogy ő invitált minket be.

Beúsztunk a stégig, ugráltunk a vízbe, aztán már szedelőzködtünk is, hisz még szállást kellett keresnünk.

A pénztáros azt mondta Mondseebe menjünk át, mert csak ott van kemping. Sokat bolyongtunk, végül nem is ott lyukadtunk ki.
Kérdezősködtünk is, kemping után. Senki nem tudott konkrétat mondani.

Nagyon szép tájon vezetett az utunk. Az az igazi osztrák táj. Hegyek, sőt még bocik is voltak. Tiszta hangulatos volt. Kellett megint felefelé tekerni, de itt végre kipróbálhattuk azt is milyen csak fékkel haladni, lefelé a lejtőn. Geri km órája 68 km/h-t mutatott lefelé. Az elég veszélyes. Én kipróbáltam az 50km/h-t, de utána 40 felé már nem engedtem magam.

Itt Geri műszere azt mutatta, hogy 1100 m-en vagyunk.

Végül St. Lorenzben akadtunk szállásra, kb 9 lehetett mikor rátaláltunk. A kempingben magyarok is dolgoztak. Ők sütötték a virsit meg kolbászt a nyárson.

Nagyon jó volt a kemping. Óriási WC és zuhanyzó fülkéje volt. A kemping közvetlen a tó mellett volt, így lehetett fürdeni is.  Mondjuk mi ezzel a lehetőséggel nem éltünk. Eredetileg csak egy éjszakát töltöttünk volna itt, de végül 2 lett belőle.

Ma 43 km-t tekertünk összesen.